Előfordul néha, hogy az embert hirtelen jóleső melegség, hála és szeretet önti el, minden különösebb ok, előzmény nélkül. Persze jó lenne, ha képesek lennénk folyton a jót látni, és hálásnak lenni a pozitív dolgokért az életünkben a sok panasz és rosszkedv helyett. A folyamatos optimizmuson még dolgoznom kell, viszont a ma hajnalban olyan érzésekre ébredtem, ami hálával töltött el az élet felé. Gondoltam megosztom, hiszen ezeket a pozitív dolgokat néha még nekem is jól esik visszaolvasni, és emlékeztetnek arra, hogy milyen szerencsés vagyok. Szuper érzés leírni is, ettől még erősebbnek érzem a szavak jelentését. :)
Köszönöm, hogy megszülettem, köszönöm az én drága apukámnak és anyukámnak, hogy mindenben számíthatok rájuk, és köszönöm azt, hogy ők is számíthatnak még mindig egymásra, még akkor is, ha ők mást hisznek. Köszönöm a barátaimat. Hálás vagyok az én drága Adrinkámnak (igen szándékosan így :)), hogy az ő szavaival élve "fala" az én, néha össze-vissza száguldva repdeső tányérjaimnak, a sok vitáért, a sok békülésért, köszönöm Drága Jucusomnak, Szentem Gyönyörűmnek :) , hogy bármikor képes mosolyt csempészni az arcomra, és önbizalmat a lelkembe. Köszönöm Nektek a megszámlálhatatlan "Lááááááááááááááááááááááááááááááávvvvvvvvvvvvvv"-ot msn-en. :) Köszönöm egyetlen Levent
émnek, hogy van nekem, és szerethetem olyannak, amilyen, és hogy mindig mondja, hogy legalább mellette NŐ lehetek, és tesz is róla. :D Köszönöm Lacinak, Csillának, Briginek, Anginak (a végtelen türelmét és a bölcs mondatait), Tamásnak, Tamásnak (másiknak), Ibinek, Gyuszának, és mindenkinek, aki szeret engem, azt, hogy vannak nekem. Köszönöm Nektek azt a megszámlálhatatlan ölelést, a biztató szavakat, a jókedvet, az Életet, a nevetéstől kicsorduló könnyeimet, az élményeket, az utazásokat, a részeg és józan hajnalokat, az átbeszélgetett éjszakákat, a bolondozásokat, Jhonnyt és Jimet, Lajost, de legfőképpen azt, hogy mellettetek az lehetek, aki igazából vagyok, és Ti ennek ellenére, és ezzel együtt szerettek engem. Láv.
Hálás vagyok azért, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok. Szeretem magam, minden lövésemmel, bolondozásommal, hóbortommal, butaságommal, haragommal, hisztimmel, szórakozottságommal együtt. Szeretem, az optimizmusomat, vagy azt, hogy előbb vagy utóbb mindig úgy nézem a dolgokat. Szeretem, hogy realista vagyok, szeretem, hogy tudok őszintén, szívből nevetni sokat. Nagyon sokat. :D Szeretem, hogy mindig humorral tudok nézni az életre, szeretem, hogy nyitott vagyok, hogy őszinte, még akkor is, ha fáj. Szeretem, hogy sokat beszélek, és hogy ezzel az őrületbe kergetek néhány embert, és azt is, hogy tudom, hogy ezért szerettek :). Szeretem, tisztelem, (és néha igyekszem kordában tartani) azt a szenvedélyt, ami bennem lángol. Szeretem az érzékiséget, a vágyat, és szeretem, hogy ez megadatott nekem.
Szeretem a tudásvágyat, ami bennem él. Köszönöm, hogy tanulhatok, hogy látok, hallok, érzek, tapasztalok! Hálás vagyok az életért, a fájdalmakért, a kudarcokért, amelyekből mindig tanultam valamit, és amik a részemmé váltak, hozzám tartoznak. Ezektől lettem/leszek egész, vagyok/leszek az, aki.
Imádom azt amit érzek akkor, mikor arra gondolok, hogy milyen hatalmas ez a világ, és hogy mennyi fantasztikus dolog van benne, és hogy mennyi mindent nem láttam, tapasztaltam és érzetem még belőle! Hihetetlen, szomorú, de izgatott és ösztönző.
Köszönet a közösségi médiáért, a web2.0-ért, a kutyámért, a zenéért, a táncért, Kajárinéért, Odoricsért és a meditációkért, az
SZTE-ért, a magyar szakért, Szegedért, a Kárász utcáért, Olaszországért, Párizsért, Prágáért, a tengerért, a Phi Phi szigetekért, a repülésért (repülőgéppel ;)), a jútúbért, a fényképezőgépért, az írott szóért, Szabó Magdáért, Eckhart Tolléért, Bret Easton Ellisért, az erotikus irodalomért, Tom Hanksért, Hugh Jackmanért, Audrey Hepburnért, a reggeliért Tiffanynál, a moziért,
a filmért, a Jóbarátokért, a vizilabdáért és a vízből kiemelkedő nedves-izmos hátakért, a mosolygödrökért, a dús szemöldökökért, az elálló lélegzetért (ha nem az utolsó), a mojitoért, a viszkiért, a menta-citrom comboért, a citromos zöldteáért, a puncs tortáért, a spagettiért, a szánkóért, a cipőkért, a táskákért, a színekért, a dizájnért, a szép tollakért, az írószer boltokért, a köny
ves boltokért, a cipős és táska üzletekért, a göndörítő habért, a Babáért, a zöld színért, a lila színért, az érzést, mikor fekszel a fűben és nézed a csillagokat, a Balaton partért éjjel, a old school rajzfilmekért, Betty Boopért, Popeyért, a klassz mesékért, Bátorért, Chowderért, a Fren Clubért (azért, amilyen régen volt) és a reggeli teákért, a tavaszi napsütésért, a fű illatáért, a szexért, a szerelemért, a fényért, az árnyékért, a művészetért...mindenért.
Ennyi. Kellett. Kellet, hogy leírjam. Néha érdemes gondolni azokra a dolgokra, amik részei az életednek, és megköszönni, hogy vannak. Talán így, ha legközelebb bal lábbal kelek fel, és a macska sincs jó helyen, és ezekre a szavakra gondolok, elmosolyodom, és bocsánatot kérek a fotel lábától, hogy már megint belerúgtam, és megint bedagadt a lábujjam. :)
