Defining the value of design

Ritkulnak a bejegyzések, mert a "féjjszbuk" maga alá gyűrt. De azért ennek a videónak itt a helye. Mert dizájn az egész világ. Csak tudni kell meglátni. Vagy inkább megalkotni... A vancouveri Icograda dizájn hét (International Council of Graphic Design Assonciations: icograda) beharangozására készült ez a gyöngyszem, de annál azért több lett:

Olvasni jó :) Nem csak bölcsészeknek

Vannak "szeretek inni, -enni, -szívni, zenélni" kütyük, pólók, kiegészítők, de mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy szeret olvasni? ...és nem akar bölcsésznek látszani, vagy ilyesmi... :) Kerestem, találtam. Klassz cuccok arra az esetre, ha a testünkön akarjuk hirdetni a kultúrát:

Naná, hogy a táskákkal kezdem! :D

Forrás: Rebound Designs

Könyvet nyakba, fülbe:

Forrás: Flickr

Forrás: Papersnake

Forrás: Etsy.com

...és ha nagyon elálmosodnál olvasás közben:



Puskának sem utolsó:

Forrás: Hero Design Studio

Pólók:

Forrás: Zazzle

Én imádok olvasni, úgyhogy "alap, hogy lájkolom" ezeket, ahogy manapság mondani szokás. :D Kár, hogy magyar oldalakat nem találtam, ahol lehet ilyen dolgokat kapni, de lehet, hogy nem jó helyen keresgéltem. Ha valaki talál elérhető közelségben hasonló cuccokat, azt kérem ossza meg velem, vevő leszek rá!

We are the World Haitiért

Gyönyörű. Ahogy árad belőle az életöröm és a boldogság. És ahogy a gyerekek énekelnek és táncolnak. Ahogy emléket állítanak Michael Jacksonnak. Sírok. Boldogan. És nem tudom abbahagyni.

Kreatív álláskeresés

Néhány országban úgy tűnik már divatossá vált az önéletrajz kvázi weblapként való kezelése. A kvázi hangsúlyosan értendő, ugyanis csak annyiban hasonló, hogy itt is egy már előre megadott dizájnos, néha animált sablont töltesz fel a saját tartalmaddal - személyes adatok, tanulmányok, szakmai tapasztalatok, stb. - , és teszed elérhetővé az Interneten. Ha már van saját weblapod, vagy jelen vagy a közösségi médiában bárhol, csak dobsz egy linket az adatlapodra, és máris könnyedén elérhetővé teszed az önéletrajzod anélkül, hogy bárkinek is bajlódnia kellene a letöltéssel.

A nettuts honlapján bemutatnak néhány ilyen sablont, amivel látványosabbá, izgalmasabbá és könnyen elérhetővé teheted a CV-det. Például így:

Ami nekem tetszik a dologban, az a közvetlen e-mail küldési lehetőség, a több fénykép megtekintésének opciója, és az, hogy már itt meg lehet mutatni, hogy milyen személyiséged és ízlésed van.

Persze azért akadnak fenntartásaim is ezzel kapcsolatban. Szerintem nem minden állásra, nem minden vállalat számára a legjobb választás egy ilyen önéletrajz. Az emberek ízlése nagyon változatos, és a franc tudja, hogy az éppen aktuális HR-esnek bejön-e az, amiért te odáig meg vissza vagy. Ha már erre a módszerre esik a választása valakinek, érdemes a "kevesebb néha több" elv alapján választani a témát (amiért persze fizetni kell), vagy készíteni egyet.

Számomra ez még újdonság. Úgy gondolom, hogy az állás keresésére, vagy pályázatok beadására nem feltétlenül ez a módszer a legjobb. Inkább úgy tudom elképzelni, hogy valakinek egyéni vállalkozása van, esetleg szabadúszóként dolgozik a médiában, weblapszerkesztéssel foglalkozik (mint a fenti példán is), vagy más olyan területen tevékenykedik, ahol a kreativitás és az önkifejezés nagy szerepet játszik. A saját weblapján elhelyezi az önéletrajzára mutató linket, és várja, hátha valakinek bejön.

Hmm...azért nem rossz ötlet.

A "Magyar Rettenetes"

A fenti reklám hatására pályázatot hirdetett a Szívlapát blog egy önironikus, tetszőleges magyar terméket népszerűsítő szpot terveire. Íme a győztes szkript:

"Szerintünk nálunk élnek a legszebb csajok (csinos lányok fotói utcán), szerintetek is (explicit jelenetek pornófilmekből)

Szerintünk a magyar bor világhírű (elegáns pincészet, gyertyafénynél vizsgált bor), szerintetek is (részeg angol hülyegyerekek a belvárosban, mindegyik kezében egy palack bor, üvegből nagyot húznak belőle)

Szerintünk a leghíresebb magyar egy igazi zseni volt (Puskás visszahúzós csele az angolok ellen), szerintetek is (részlet a Speak videóklipből)
Szerintünk rengeteg híres találmányunk van (vágóképek: Rubik-kocka, gyufa, helikopter, golyóstoll), szerintetek is (gombafelhő lassított felvételen)
Szerintünk a tisztán gyümölcsből készült pálinka finom, szerintetek?

Magyar pálinka. Talán ebben egyetértünk."

A dolog egy elburjánzott Facebook-beszélgetésből nőtt ki Gosztonyi Csaba neve alatt, időközben profi operatőr, gyakorlott reklámfilmes rendező és utómunkacég (Post Edison) is került. A szerkesztők a leforgatott szpotot februárra ígérik. Nos, kíváncsian várjuk. Részletek a Szívlapát blogon.

Ui.: A hasonló felépítésű, bár minimális öniróniát tartalmazó reklámok nem számítanak újdonságnak. Ezeket itt megnézheted.

CG ART

Alex Roman munkája. A saját fotorealisztikus CG (computer graphic) képeit mutatja be mozgásban. Elképesztően élethű. Az Ő világában szívesen élnék. (full screen ajánlott)

The Third & The Seventh from Alex Roman on Vimeo.

Forrás: Daily Best

Welcome to the internet

Mass média, mögötte a Google Wave elcsendesedett hullámai, a táblát pedig a Twitteres madárkák szarhatták le...lehet benne valami... :)


more funny Fail pictures

Supernews - A Tv halála

A Supernews (fél órás animációs sorozat a Current Tv-n) = kultúra, politika, humoros, szatirikus hangnemben...uborka "amerikaiul".

Ebben a részben épp a tv döglődik a 'zinternet' miatt, a közösségi médiának meg jól alá gyújtanak...és persze az embereknek, akik használják. Susan Boyletól is jól megkapjuk, de úgy, hogy bucira nevettem magam közben.
Ez alapján lehetne akár a 2009-es év összefoglalója is az új médiáról, de azért ne túlozzunk. Mögöttes tartalom van nem is annyira burkoltan, sok-sok humorral átitatva.

Sokat beszéltem. Íme itt van 21 perc tömény igazság, ami csak a nevetés miatt fáj.

Supernews fun lettem! A jútúbról szedtem, postolom a blogomba, onnan irány a fészbuk, mellesleg megjegyezném, hogy évek óta alig-alig nézek tévét. Szóval ez egyben önkritika is (barátaim azért vannak). Na de hát ilyen az élet...én meg sodródom az Google Wave-vel. :)

A vége a legjobb: "I'm huge!" - "...and blue-ray ready." :D

És veletek "Mizu?" ;)

Megálltam egy percre: hajnali gondolatok nem a popart jegyében

Előfordul néha, hogy az embert hirtelen jóleső melegség, hála és szeretet önti el, minden különösebb ok, előzmény nélkül. Persze jó lenne, ha képesek lennénk folyton a jót látni, és hálásnak lenni a pozitív dolgokért az életünkben a sok panasz és rosszkedv helyett. A folyamatos optimizmuson még dolgoznom kell, viszont a ma hajnalban olyan érzésekre ébredtem, ami hálával töltött el az élet felé. Gondoltam megosztom, hiszen ezeket a pozitív dolgokat néha még nekem is jól esik visszaolvasni, és emlékeztetnek arra, hogy milyen szerencsés vagyok. Szuper érzés leírni is, ettől még erősebbnek érzem a szavak jelentését. :)

Köszönöm, hogy megszülettem, köszönöm az én drága apukámnak és anyukámnak, hogy mindenben számíthatok rájuk, és köszönöm azt, hogy ők is számíthatnak még mindig egymásra, még akkor is, ha ők mást hisznek. Köszönöm a barátaimat. Hálás vagyok az én drága Adrinkámnak (igen szándékosan így :)), hogy az ő szavaival élve "fala" az én, néha össze-vissza száguldva repdeső tányérjaimnak, a sok vitáért, a sok békülésért, köszönöm Drága Jucusomnak, Szentem Gyönyörűmnek :) , hogy bármikor képes mosolyt csempészni az arcomra, és önbizalmat a lelkembe. Köszönöm Nektek a megszámlálhatatlan "Lááááááááááááááááááááááááááááááávvvvvvvvvvvvvv"-ot msn-en. :) Köszönöm egyetlen Leventémnek, hogy van nekem, és szerethetem olyannak, amilyen, és hogy mindig mondja, hogy legalább mellette NŐ lehetek, és tesz is róla. :D Köszönöm Lacinak, Csillának, Briginek, Anginak (a végtelen türelmét és a bölcs mondatait), Tamásnak, Tamásnak (másiknak), Ibinek, Gyuszának, és mindenkinek, aki szeret engem, azt, hogy vannak nekem. Köszönöm Nektek azt a megszámlálhatatlan ölelést, a biztató szavakat, a jókedvet, az Életet, a nevetéstől kicsorduló könnyeimet, az élményeket, az utazásokat, a részeg és józan hajnalokat, az átbeszélgetett éjszakákat, a bolondozásokat, Jhonnyt és Jimet, Lajost, de legfőképpen azt, hogy mellettetek az lehetek, aki igazából vagyok, és Ti ennek ellenére, és ezzel együtt szerettek engem. Láv.

Hálás vagyok azért, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok. Szeretem magam, minden lövésemmel, bolondozásommal, hóbortommal, butaságommal, haragommal, hisztimmel, szórakozottságommal együtt. Szeretem, az optimizmusomat, vagy azt, hogy előbb vagy utóbb mindig úgy nézem a dolgokat. Szeretem, hogy realista vagyok, szeretem, hogy tudok őszintén, szívből nevetni sokat. Nagyon sokat. :D Szeretem, hogy mindig humorral tudok nézni az életre, szeretem, hogy nyitott vagyok, hogy őszinte, még akkor is, ha fáj. Szeretem, hogy sokat beszélek, és hogy ezzel az őrületbe kergetek néhány embert, és azt is, hogy tudom, hogy ezért szerettek :). Szeretem, tisztelem, (és néha igyekszem kordában tartani) azt a szenvedélyt, ami bennem lángol. Szeretem az érzékiséget, a vágyat, és szeretem, hogy ez megadatott nekem.

Szeretem a tudásvágyat, ami bennem él. Köszönöm, hogy tanulhatok, hogy látok, hallok, érzek, tapasztalok! Hálás vagyok az életért, a fájdalmakért, a kudarcokért, amelyekből mindig tanultam valamit, és amik a részemmé váltak, hozzám tartoznak. Ezektől lettem/leszek egész, vagyok/leszek az, aki.
Imádom azt amit érzek akkor, mikor arra gondolok, hogy milyen hatalmas ez a világ, és hogy mennyi fantasztikus dolog van benne, és hogy mennyi mindent nem láttam, tapasztaltam és érzetem még belőle! Hihetetlen, szomorú, de izgatott és ösztönző.

Köszönet a közösségi médiáért, a web2.0-ért, a kutyámért, a zenéért, a táncért, Kajárinéért, Odoricsért és a meditációkért, az SZTE-ért, a magyar szakért, Szegedért, a Kárász utcáért, Olaszországért, Párizsért, Prágáért, a tengerért, a Phi Phi szigetekért, a repülésért (repülőgéppel ;)), a jútúbért, a fényképezőgépért, az írott szóért, Szabó Magdáért, Eckhart Tolléért, Bret Easton Ellisért, az erotikus irodalomért, Tom Hanksért, Hugh Jackmanért, Audrey Hepburnért, a reggeliért Tiffanynál, a moziért, a filmért, a Jóbarátokért, a vizilabdáért és a vízből kiemelkedő nedves-izmos hátakért, a mosolygödrökért, a dús szemöldökökért, az elálló lélegzetért (ha nem az utolsó), a mojitoért, a viszkiért, a menta-citrom comboért, a citromos zöldteáért, a puncs tortáért, a spagettiért, a szánkóért, a cipőkért, a táskákért, a színekért, a dizájnért, a szép tollakért, az írószer boltokért, a könyves boltokért, a cipős és táska üzletekért, a göndörítő habért, a Babáért, a zöld színért, a lila színért, az érzést, mikor fekszel a fűben és nézed a csillagokat, a Balaton partért éjjel, a old school rajzfilmekért, Betty Boopért, Popeyért, a klassz mesékért, Bátorért, Chowderért, a Fren Clubért (azért, amilyen régen volt) és a reggeli teákért, a tavaszi napsütésért, a fű illatáért, a szexért, a szerelemért, a fényért, az árnyékért, a művészetért...mindenért.

Ennyi. Kellett. Kellet, hogy leírjam. Néha érdemes gondolni azokra a dolgokra, amik részei az életednek, és megköszönni, hogy vannak. Talán így, ha legközelebb bal lábbal kelek fel, és a macska sincs jó helyen, és ezekre a szavakra gondolok, elmosolyodom, és bocsánatot kérek a fotel lábától, hogy már megint belerúgtam, és megint bedagadt a lábujjam. :)

Mistabishi - bírom...

...mert jó, mert igaz... :)