
Fura a kapcsolatom az órákkal. Vagy inkább az idővel. Notórius késő lévén van egyfajta ellenérzésem az idő múlását jelző szer

kezetekkel kapcsolatban, de valahogy mégiscsak megbírkózom vele... () Néha még ma is kísértenek a gyerekkoromban látott, a búcsúkon és vásárokon kapható, "csiripelőskakukkolószörg
őspergős-anyádnakdefogtetszeni"-rémes szerkezetek, amikből minimum eg
yet minden alkalommal muszáj volt hazavinni, merthogy az milyen jól mutat majd a falon, meghát a tavalyi már úgyis régen elromlott... Mivel a szüleim rémes ízlés

e elrettentő példaként áll még most is előttem, elkezdtem vonzódni a különleges, dizájnos, a környezetébe tökéletesen passzoló és önkifejező tárgya

khoz... Óra márpedig kell a szobába (merthát úgyis mindig elkésem, tudnom kell, hogy éppen aktuálisan mennyi az annyi). De ha már kell, akkor nem mindegy, hogy milyen. A keresgélés közben bukkantam rá néhány különleges példányra. Egyediek, ízlésesek...már ha az ember megfelelő környezetbe helyezi őket...ezek az órák ugyanis kikövetelik maguknak a figyelmet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése